A nemesi vármegye egykor a szuverén regionális politika egyik legfontosabb színtere, emblematikus hazafiak, költők, írók, felvilágosult gazdálkodó nemesek, korszerű gondolkodású papok, közéleti szerepvállalásának egyik legfontosabb platformja volt. Sajnos ez ma nagyon nincs így. Ha összehasonlítjuk a 19. század jeles Heves megyei főispánját, országgyűlési képviselőjét és történet íróját Szederkényi Nándort Juhász Attila Simonnal a Heves Megyei Közgyűlés fideszes de korábban óriási Medgyessy Péter D209-es besúgó rajongójával vagy mondjuk Pyrker János reformkori Heves megyei polihisztor érseket Szabó Róberttel a közgyűlés közpénzein időtlen idők óta rezsiző politikai komisszárjával, akkor sajnos azt látjuk: Kétségbeejtően leromlott a Heves megyei és az Egri közélet emberi minősége. Tiszta szégyen, hogy Heves megye két irányítója Juhász és Szabó már hónapok óta gyakorlatilag semmi mással nem foglalkozik, mint azzal, hogy azon versenyezzenek ki tudja fényesebbre nyalni a fidesz országgyűlési képviselő jelöltjének Pajtók Gábornak az ülepét azzal a reménnyel, hogy aki jobb kegyencnek bizonyul az nyeri el majd a közgyűlés elnöki pozíciót a jövőben. Juhász Attila Simont a fiatal kora ellenére rutinos politikai veterán Nyitrai Zsolt tanította meg politikai értelemben késsel-villával enni.

Szabó Róbertet pedig a szintén veterán fideszes Horváth László vezette be a közélet azon rejtelmeibe, amelyekből ez a műveletlen, nyegle jólétimádó, de a konfliktusokhoz gyáva figura semmit nem tanult meg. Ez a két politikai second hand hero annak ellenére vált fontos szereplőjévé az áprilisi országgyűlési választásnak, hogy nekik ebből a kampányból politikai erkölcsi kötelességük lett volna kimaradni. Elnöki és alelnöki esküjükben a megye szolgálatára, az itt élők érdekeinek képviseletére vállalkoztak, nem arra, hogy luxus fizetésükért, szinte korlátlan költségtérítésükért és a NER politikai rendszerének szinte szimbolikus tárgyává vált full extrás Skodájukért alávaló, gyakran törvényesség határait súroló politikai banditizmusban vegyenek részt. Mentségükre szolgáljon, hogy a szükség nagyúr: a fidesz a Heves megyei 1. számú választókörzetben egy olyan tökkel ütött bohócot indított Pajtók Gábor személyében, aki önmagában talán választási kampányt sem tudott volna szervezni és az hamar kiderült, hogy a bukott és dementálódott Habis László, szeretője Adler Ildikó és a több évtizeddel ezelőtti fénykorában is észrevehetetlenül középszerű Lukács Tamás „önzetlen” segítsége még arra sem lesz elég, hogy Kubatov Gábor kampányfőnök minimális szakmai programját végrehajtsák. Nyilván a jöjjenek a fiatalok szlogennel csatlakozott be Szabó Róbert és Juhász Attila, akik a lényegében politikai káder temetőként funkcionáló Heves Megyei Közgyűlésből horrorisztikus zombiként sírjaikból kikelve aktivizálták magukat a – Donald Trumpot parafrazeálva – tegyük naggyá Pajtók Gábort kampányban. Nem kis feladat ez, hiszen Pajtók szánalmas kisszerűségét már csak kóros üldözési mániája, kommunikáció képtelensége, beteges nagyképűsége múlja felül.

A stratégiát, Pajtók képességeinek figyelembe vételével viszonylag egyszerűre szabták:

1. Lehetőleg ne szólaljon meg, mert ha megteszi vagy inkompetens hülyeségeket beszél vagy azonnal kibukik a mindenkit lenéző, kioktató tudálékos visszataszító stílusa
2. Ne csupán hallgasson , de zavart okozó előre nem tervezhető váratlan helyzetbe se kerüljön. Spontán pl. ne találkozzon állampolgárokkal, mert abból még a legártalmatlanabb választói beszólás nyomán is komoly presztízsveszteség is keletkezhet. Ehelyett mint a véres kardot inkább végig hordozták Heves megye azon nagyvállalkozásainál, amelyek tőle egyébként teljesen függetlenül uniós közpénzeket nyertek. Itt egy-egy „termelési fotó” jó esetben azt a látszatot kelthette, mintha ez a csávó esetleg tudná, hogy hol van és érdekelné bármi is, ami ebben a megyében történik.

Jó ötletnek tűnt, de nem vált be, hogy összhangban a fidesz világképével különböző rendű, rangú templomi programokra suvasszák be Pajtókot. Ezt a projektet aztán hamar lefújták, mert annyit ember még nem bénázott, amit ez a szerencsétlen idióta, amikor nem ismerve semmiféle keresztény szertartásrendet és szokásjogot rosszkor állt fel, rosszkor ült le, tapsolt amikor nem kellett volna, de nem tapsolt, amikor az mindenki elvárhatta volna.

Dr. Pajtók Gábor fideszes országgyűlési képviselőjelöltnek Szabó Róbert alelnök és Juhász Attila Simon tehát egyfajta dublőrei ebben a rendszerváltás óta minden eddiginél alávalóbb, mocskosabb és kiegyensúlyozatlanabb kampányában. A baj csak az, hogy míg Szabó Róbert egy igazi háttérben sunnyogó, mindenfajta emberi politikai karizmát nélkülöző gyenge minőségű figura, Juhász Attila Simon elnök úr sem a legélesebb kés a fiókban. Vicces de egyúttal tragikomikus kis anekdota, amit a MÁV egyik felsővezetőjétől tudunk. Juhásznak az az ötlete támadt, hogy szüntessék meg az Eger-Szilvásvárad vasútvonalat és a nyomvonalát alakítsák át kerékpárúttá. Magyarország egyik legszebb és legromantikusabb vasúti szárnyvonalának felszámolására vonatkozó őrült ötletét azzal indokolta, hogy ő világlátott emberként az olaszországi Tarvisio – Pontebba térségében ugyan ezt látta. Végül a MÁV vezetők józanságának és civil kurázsijának köszönhető, hogy felvilágosították az elnököt: az úgynevezett „Pontebba vasutat” valóban bicikli úttá alakították, de mellette létrehoztak egy korszerű kétnyomtávú nemzetközi vasútvonalat, vagyis ott nem vasutat szüntettek meg, hanem fejlesztették azt.

Egerben ezzel a csapattal néz farkas szemet az ellenzék jelöltje Berecz Mátyás történész, akinek feladata most az, hogy a megyei politika másodvonalának gátlástalan gazembereivel szemben egyfajta politikai civilként kínáljon alternatívát. Berecz tisztességéhez lokálpatriotizmusához és kompetenciájához kétség sem fér, talán úgyis fogalmazhatnánk, hogyha egy normál demokrácia választási esélyegyenlőségéből indulnánk ki, még a fidesz jobboldali nemzeti érzelmű politikai szubkultúrájának gondolkodó tagjai számára sem lenne kérdés, hogy Pajtókkal szemben az Egri Vitézlő Oskola alapítóját, Eger történelmének és identitásának őrzőjét és ápolóját Bereczet válasszák. Neki azonban valójában nem Pajtókkal, nem Juhásszal és főleg nem a szinte beazonosíthatatlanul jelentéktelen Szabó Róberttel kell megküzdenie.

Az ő ellenfelei náluk sokkal kellemetlenebbek.

Mindenekelőtt ott van a fideszes kormányzat gátlástalanságban és pénzben is felső korlát nélküli országos lejárató, pontosabban inkább megsemmisítésre játszó gyűlöletkampánya. Ott vannak azok a befolyásos megyei vállalkozások, amelyek tulajdonosai döntőrészt pontosan ismerik és mélységesen lenézik Pajtókot, de az uniós pénzek miatt érzett általános szervirizmus mégis súlyosan konformistává teszi őket és gyakorlatilag magukra erőltetik a Pajtókot támogató kormányzati akaratot.

Berecz legszomorúbb ellenfelei azonban nem ők, hanem az a néhány helyi „ellenzéki” politikus, akik az elmúlt 12 évben egyfajta politikai anyagi túlélésre szocializálódva, lényegében a NER gazdasági rendszerének a részévé válva mentálisan képtelenek bátor és debattőr módon fellépni azzal a fidesszel szemben, amelyhez őket már évtizedes alkuk, háttérmegállapodások, megalkuvások kötik. Egerben eklatánsan csúcsosodik ki, az az elképesztő politikai paradoxon, hogy néhány ellenzéki képviselő lényegesen fontosabbnak tartja a magát független lokálpatrióta pozícióba pozícionáló azonnali politikai megsemmisítését, mint azt, hogy egységesen egy a NER politikájával és korrupcióival alkura nem hajlandó ütőképes és egységes erőt mutassanak.

Berecz tisztességéhez nem fér kétség. Ő azon kevés tisztakezű közszereplők egyike, akik precedenst teremthetnek arra, hogy a becsületet, a meggyőződést nem lehet pénzben mérni. Nyilvánvalóan nem lehet őt egy lapon emlegetni a fidesz velejéig korrupt, már a pénzlopásban, az alkotmányos költségek világában, a táskás emberek primátusában szocializálódott politikus mezőnyéhez. De azok még okozhatnak neki fejtörést, akik ellenzéki pártok képviselőiként ehhez a világhoz akarnak tartozni. Feladata tehát nem egyszerű: Miközben be kell bizonyítania, hogy Eger és térsége országgyűlési képviselőjeként képes lesz bármilyen pártállású és világnézetű jószándék által vezérelt helyi politikussal, polgármesterrel megtalálni a hangot, ezzel egyidőben választói számára afelől sem hagyhat kétséget, hogy ellentmondást ne tűrően számol le a napnál világosabban láthatóan életvitelszerűen korrupcióból élő politikusokkal, legyenek azok a kormánypárti vagy akár az ellenzéki oldalon.