BÓDAY PÁL PÉTER - egy gátlástalan bűnöző

Egész életemben embereket bántottam és nyomorítottam meg testileg, lelkileg. Rendes munkám sosem volt, de mit is várhatunk egy félig zsidó, félig náci véglénytől.

Csak azért írom e sorokat, mert a feleségem megkért arra, hogy legyek az életemben legalább egyszer őszinte…Sokáig Budapesten éltem, bár rokonságom vidékről származik.

Elvileg történelem-olasz szakra jártam, de sosem vettem hasznát, sokkal inkább az írói vénámnak, amit az egyik felmenőmtől örököltem.

Újságíróként a rágalmazással egybekötött zsarolásnak volt egyik korai mestere.

Amikor újságíróként a Blikkben és a Magyar Nemzetben működtem már akkor is a leggusztustalanabb lejárató cikkek kötődtek a nevemhez.

Ezt tökéjre fejlesztve rengeteg embert zsaroltam meg millió forintokat zsebelve be tőlük.

Később tagja lettem Tasnádi Péter maffiózó csoportjának. Az éjszakában védelmi pénzek beszedésében testi sértésben vettem részt, több ember ellen elkövetve bűnöket. Amikor a főnökömet bebörtönözték engem bízott meg azzal, hogy az őt megcsaló feleségét és a szeretőjét megöljem.

Ténykedésem alatt több embert megverettem, megkéseltettem, az asszony arcába savat öntettem, a szeretőt pedig le akartam lövetni. A fegyver beszerzés közben tartóztattak le, de azt nem találták, így csak másfél év fegyházbüntetést kaptam bűnszervezetben elkövetett emberölés kísérlete miatt.

A főnököm nagy becsben tartott, amíg börtönben volt, használhattam a Szemlőhegyi villáját és a rám íratott luxusmercijét. Sajnos ez az időszak véget ért és a szabadulás után rá kellett döbbennem arra, hogy a fővárosban nekünk nincs többé helyünk, átvették azt a tőlünk is rosszabbak.

A sok kamera és a mobil miatt a pénzbehajtás és az emberek verése amúgy is elég kockázatossá vált, így új kereset után kellett néznem.

Feleségemmel úgy döntöttünk, hogy vidékre megyünk. Először a Balatonon próbálkoztunk, de onnan elhajtottak minket. Egy ismeretség miatt döntöttünk úgy, hogy Hevesbe költözünk. Akkor már kitaláltam, hogy a politikai és gazdasági bűncselekmények felé veszem az irányt, amihez kapóra jött a feleségem macskamániája.

Ezt cukiság álca tökéletes alibi az aljasságok elkövetéséhez. Szegény azt hitte, hogy érdekelnek a dögök, pedig mindig csak az átverés volt a cél. Szerencsétlen macskákat ivartalanítva egész életükben egy rácsos szobában tartom, ami rosszabb, mint a börtön, mert ott legalább nem herélik ki az embert. De ez sohasem érdekelt, csakúgy, mint a fák, amit ültetünk egy régi sitt lerakó helyére. Persze mindegyik kiszárad, de kit érdekel, amikor a bájgúnár haverok és a lájkvadász politikusok ott feszíthetnek mellettük pár percig.

A tervem az, hogy ismert emberek, politikusok bizalmába férkőzők, a kapott információkkal kereskedek és akit tudok megfenyegetek vagy megzsarolok. Aki nem fizet az le lesz járatva.

Ezt a blogot is álnéven írtam (Patek Z. Fülöp), amit aztán Kont István álnéven terjesztettem és kommenteltem a facebookon. Egy csomó kamu oldalam van és facebook csoportom, ahol szélsebesem terjeszthetem a kreténségeimet. Ebben segítségemre van egy-két agyhalott állatvédő vagy gátlástalan szar alak. A baj az, hogy kezd eluralkodni rajtam az elmebaj a sok kokain és a borral bevett xanax miatt.

Ráadásul a vidékiek sem teljesem idióták és már sokan rájöttek arra, hogy a

macskaárvaházam is csak egy papírok nélküli kész átverés show.

A feleségem is elhagyott, kénytelen vagyok kiskorú cigány kurvákkal vigasztalódni, de sebaj a másoknak okozott szenvedés még okoz némi kéjes élvezetet. Tudom, hogy egyszer kipukkan a lufi és mindenki rájön, hogy nem vagyok senki, csak egy gátlástalan szar alak. Hiába építtetek politikai hiénákkal kápolnát, már fűtik nekem az egyik üstöt a pokol legmélyebb bugyrában.

Pedig valamikor lehet, hogy jó ember voltam…